A kezdet

No igen...miután megírtam a tizedik e-mailt arról, hogy mivel telt az elmúlt három napom, igazat kellett adnom a blogot javaslóknak. Győzött a praktikusság és hogy a lustaság fél egészség.... Egyébként vajon mi a másik fele? A hannoveri németek szerint biztosan a sport. Itt tényleg mindenki mozog valamit, a parkok délután megtelnek bicikliző, futó vagy sétáló emberekkel. És ha már az egészségnél tartunk…ennyi gyógyszertárat én még életemben nem láttam összesen, mint az elmúlt három napban. Mindenütt ott leselkednek, hogy azon kelljen gondolkoznod, fáj-e épp valamid, szükséged van-e valamire onnan.

Nade visszakanyarodva az elejéhez, a lakás csudajó, ezt mindenki meg is tekinthette a képeknél. A hannoveri belvárost mutató térképeken még éppen rajta vagyok, tehát a városon belüli földrajzi helyzetem is remek. Az első délutáni és másnap délelőtti berendezkedés után neki is vágtam, a város tavát, a Maschsee-t célozva meg. Hogy ne stresszeljétek végig a történetet, már az elején elárulom, hogy kisebb kerülővel, de el is jutottam oda, mondjuk addigra már alig éreztem a lábam. Van az a rossz szokásom ugyanis, hogy mikor elindulok, még megnézem a térképet és belövöm az útirányt, de azután mindig az alapján választok utcát, hogy melyik tetszik. Arra megyek, ami szimpatikusabb, érdekesebb. Emiatt aztán végül a tó aljánál lévő kisebb tavacskáknál bukkantam ki. Szerencsére Torun, a 12 éve Németországban élő török – állítása szerint mester, de jelenleg állástalan – fodrász a segítségemre sietett. Hát nem én kértem, azt gondolhatjátok :) A gyanakvásom egyébként alaptalannak bizonyult. Együtt sétáltunk egy darabig, megmutatta, hogy melyik tóban lehet horgászni, hol fürdenek a fürdőruhások és melyik a nudista strand, hol lehet nagy szemű fekete szedret találni. Azt nem mondanám, h kitárgyaltuk Törökország EU-csatlakozásával kapcsolatos nézeteinket, de legalább már nagyjából meg tudja mondani, hogy hol van Magyarország, ismeri azt a szót, hogy fekete szeder és irigykedik, hogy uniós polgárként a magyarok használhatják a jogosítványukat Németországban... :)

Hazafelé követtem a kis folyómat, a Leine-t, találtam egy óvoda udvarán egy érdekes játékot (ebben méhesdit lehet játszani?), és tudomást szereztem róla, hogy szombaton kénytelen leszek szakítani a "hagyományokkal "és nem délutánra tenni a sétát, mert a Leine-parton reggel 6-tól bolhapiac lesz, juhéjj!

Este 8 után egyébként kevésbé csendes a lakás, a közelben lehet valami mulató, mert nagy kiabálás, dajdajozás (= férfiak bizonyos időközönként ordibálnak, nevetnek) van. Majd utánajárok.

Tegnapra hálózsákvásárlás és biciklimustra volt betervezve. A szokásos módon neki is vágtam, útirány belőve, jééé, milyen szép templom, jééé, milyen hangulatos utca, jééé már teljesen másfelé vagyok. Azért a hálózsákos boltot megtaláltam, bementem, köszöntem, odamentem a hálózsákokhoz. Mivel rajtam kívül más kuncsaft (Kundschaft) nem volt a boltban, először 1, majd 3 eladó akart segíteni. Elmondtam, hogy szeretnék egy hálózsákot, nyárit, azaz nem kell h meleg legyen, mert bent akarom használni. Rögtön mondta is, az egyik, h ááá, ha barátokhoz megyek, akkor oda akarom vinni, ugye? Pontosan! Éreztem, h sínen vagyunk. De amit ajánlott, az 68 euró volt…mondtam, hogy ööö, kicsit olcsóbb esetleg, mert csak ritkán használnám…49 euró, de annak nincs fej része… Az ennél olcsóbbak már nagyok, nehezek. A másik eladó megkérdezte, mégis mennyit szánnék rá. Mondtam, hogy 25 eurót. Erre elment a másik irányba és visszatért egy duci csomaggal, amibe egy XL-es méretű, 1,7 kg súlyú, remek 100% poliészter hálózsák volt belenyomkodva. 19,90 euróért! Dömének hívják, kimostam, megszáradt, a kanapén fekszik és TV-t néz.

A biciklivel már kevésbé volt szerencsém (mivel arra is annyit szántam, mint a hálózsákra), olyanok, amikbe hálni jár a lélek, 60 euróért voltak kitámogatva a biciklikereskedés elé. Na sebaj, majd a szombati bolhapiacon… Írtam is este Amely-nek, akitől a lakást bérlem és aki hétfőtől 4 hónapig Pesten lesz Erasmussal, hogy szerinte érdemes-e egy használt biciklit venni, milyen lesz az idő itt ősszel. A várható időjárási viszonyokról azóta sem tudok, viszont ma este a sétáról hazaérve itt várt az elektronikus postaládában egy üzenet Amelytől, az igaziban egy lezárókulcs, a tárolóban pedig Antje, a bicikli :)

Szóval Antje-vel holnap valami távolabbi városrészt is fel tudok fedezni, lehet, hogy az állatkertnél lévő parkhoz kerekezem el.

Ma egyébként a belbelbelvárosban jártam, megnéztem a mumusomat, a Minisztériumot. Körülötte nagyon szép régi épületek vannak. És találtam szép ucccácskát is.

Fura, mert nagyon szép épületek, terek közelébe nagyon rusnya "szobrokat" tudnak ezek a hannoveriek tenni. Sok valami fémes tákolmány, ez a kocka most épp nem is csúnya, csak méééér teszik a régi városházával szembeee?

Még valami, ami már az elején feltűnt a hannoveri németekkel kapcsolatban: jó szagúak :) Az illatok nekem különösen fontosak és itt majd’ mindenkinek nagyon jó illata van. Különböző, nem pacsuli, nem bántó, tehát többnyire nem olyan, mintha magára öntötte volna a fél üveg parfümöt. Időnként éppen csak frissen mosott ruha öblítős illata. Ez tetszik.