Rövidítés (megfertőződés?)

Idő repülése, elszörnyedés. Következőkben elmúlt egy hónap összefoglalása:

1. Biciklitúrázás. Távolság alábecsülése, 31 kilométerre lévő tóhoz (Steinhuder Meer) csak délben indulás. Párszor eltévedés. Tónál sok füstölt angolna és nem füstölt turista találás.  Fagyi evés. Visszafelé is eltévedés, gazban és autóút mellett biciklitolás, sok dudálás. Hazafelé kisvárosban fesztiválba botlás, ott estebédelés. Koromsötétben Hannoverbe érés, útközben tűzijátéknézés. Következő pár napban fenékfájás, izomlázazás.

2. Potsdami ifjak Hannoverbe látogatása, lakásomban elszállásolás. Utazás hajnalok hajnalán Brémába, muzsikusok megcsodálása. Vonatozás tovább Cuxhavenbe, átszállás, németek precizitásán – vonatok összehangolása, egymás melletti vágányokra tevése – álmélkodás. Cuxhavenben erőltetett menetelés az Északi-tengerhez, majd a strandhoz. Lubickolás a 16 fokos vízben, ki-be szaladgálás, boldogságérzés. Rumozás és szivarozás. Kalózkodás. Apály kezdetekor a Wattenmeer elhagyása, utolsó vonathoz futás, vonaton tömegelés.

 

Másnap kevésbé korán Hamelnbe utazás, Fachwerkházakból rengeteget látás, megunás, Hildesheimbe indulás. Útközben vár meglátása (Marienburg), vonatról leszállás, gyaloglás, várnézés. Este Hannoverben októberfesztelés, tipikus hannoveri ital fogyasztása, óriáscsúszdázás, óriáskerekezés.

3. Hannoveri Magyarok Egyesülete honlapjának megtalálása. Egyesület havi gyűlésére elmenés. Kőröshegyi bor és házi pogácsa fogyasztás. Dél-Afrikáról képek és úti beszámolás. "Tüskés disznócska; orrszarvas; rengő nagy majom". Nem nevetés, megállás.

4. A TV-ből Erntezeitről (betakarítás, szüret ideje) értesülés, interneten rákeresés, Hof Luna önkénteskedésre való felhívásának megtalálása. Ímélezés és telefonálás, kocsival egy órás utazás, biogazdaságba megérkezés. 

Alma szedése, meleg ebéd és vacsora, vacsora után borozgatás és bajor film megnézése, egy mukkot sem értés. Fűtetlen szobában ottalvás, másnap ismét almaszedés, délután almával és almalével, valamint néhány ímélcímmel távozás.

A következő hétvégén krumpliszedés, spanyol, Magyarországon hét hónapig kutató matematikussal keveréknyelven beszélgetés, sütőtökleves/főzelék fogyasztása, magyar rackajuh megnézése, körtékkel-almákkal hazavonatozás. 

Este meleg-leszbikus filmfesztivál megnyitóján kolléga beszédének meghallgatása, rendezvényt véletlenségből lekomischozás, főnökasszony feleségének megismerése.  Rövidfilmek megnézése. Hétvégéből besokalás, sörözőbe beülés, török pincérrel beszélgetés.

5. Balázsolás. Kertezés (Herrenhäuser Garten) majd állatkertezés, vonatozás, Hundertwasser állomás, vonatozás, Celle, lépcsőzés, kilátás, Fachwerkházalás, kólázás, Hannoverben bóklászás, liftezés, kilátás, vásárlás. 

5+1. Három kolléganő által vacsorára történő meghívás, elfogadás, szülinapomon majd elmenés.



U.I.: kis zöld banánt szabad venni (pláne ha le van árazva), csak meg kell várni amíg megérik és csak azután megpróbálni megenni...

Nacktschnecke és Raupenfahrzeug*

Elmaradásban vagyok a blogírással, tudom, tudom… A rendszeresség sosem volt az erősségem, tehát tessék örülni neki, amikor írok, és elnézni nekem, amikor nem :) 

A Mindenügyi Minisztériumban eltöltött napjaimat illetően nem sok mindenről tudok/akarok beszámolni. Mindenki nagyon kedves és türelmes, feladatot csak hébe-hóba kapok, ennek valószínűleg az az oka, hogy még várnak, hátha egyik napról a másikra megtanulok németül :) Viszont a portásokkal és a fénymásoló meg az aktahurcibáló emberkével már nagy barátságban vagyok. Utóbbival különösen jól megértjük egymást, ennek oka valószínűleg az, hogy ő az egyik fülére süket, a másikra nagyot hall és mindennek a tetejébe még török is… Már meg is hívott a 2 hónapos kisfia grillpartyjára, ahol a családtagok (spanyol feleség, spanyol szülőkkel, török testvér görög feleséggel és még sok-sok nagyothalló török) lesz jelen…alig várom. Azt mondta, elég, ha kis ajándékot viszek…Ötletek? :)

A részleg, ahol vagyok, egy eu-s továbbképzést szervezett a minisztériumi dolgozóknak, ez zajlik épp a héten. Pénteken a másik magyar ösztöndíjas lánnyal (a továbbiakban: Judit) egy órás kiselőadást kell tartanunk Magyarországról, ill. arról, hogy mi változott itt az uniós csatlakozás óta. Alig várom. Tessék szorítani!

A berlini kiruccanás (szeptember 8-11.) egyébként jól sikerült, igaz, az idő jelentős részét Potsdamban töltöttük, mivel a „többiek”, azok az ösztöndíjas pajtások, akikkel jóban vagyok, ott laknak hárman egy gyönyörű parkban lévő kollégiumban, kastély is van meg minden…

A berlini hivatalos ösztöndíjas találkozó keretében csütörtökön meghallgattunk egy előadást arról, hogyan működnek, milyen feladatokat látnak el az egyes szövetségi tartományok képviseletei Berlinben, készítettek rólunk egy csoportképet, majd megebédeltünk a Pénzügyminisztériumban. Délután szabad program volt, úh uccu neki, megmutattam a többieknek néhány dolgot a városból, ami tavaly óta csak annyiban változott, hogy épp máshol vannak nagy építkezések, túrások…(még a kéregető cigány néni is ugyanazzal a papírfecnivel járkál a Bazilika előtt…) Pénteken csak délután mentünk be Berlinbe, a török piacon vásároltunk és elmentünk a CDU választási kampánygyűlésére (Berlinben múlt héten volt tartományi választás), hogy jól megnézzük magunknak Frau Merkelt.

Este buli volt Potsdamban egy másik kollégiumnál, ahol több magyar ösztöndíjas lakik. A partyt a kollégiumban lakó németek szervezték, mi csak este 10-kor érkeztünk (a grillezés 6-kor kezdődött), de azért sikerült behoznunk a lemaradást… másnap délre értünk csak „haza”…erről most inkább csak ennyit :) Szombaton este - a tervezett berlini éjszakai élet felfedezése helyett - a babelsbergi parkban sétáltunk, és kitaláltuk (na jó, igazából én voltam az értelmi szerző, de Fricit nem kellett sokáig győzködni), hogy másnap reggel meg kellene fürdeni a tóban. Itt láthatjátok a wikipédiáról kölcsönzött képen, hogy egy csomó víz van Potsdamban…

Mindehhez persze tudni kell, hogy itt az időjárás nem egészen olyan, mint amilyen Magyarországon volt az elmúlt hetekben :) Sokat esik, meg fúj, de ha épp napos az idő, akkor sincs hőség….általában 15-20 fok, kimondottan esőkabátos-széldzsekis idő. A próbatétel reggel 7-re volt betervezve, de már 8 óra volt, mire nekiindultunk (Ági és Judit kabátban, mi Fricivel mezítláb a réten, Zsófi meg otthon várt minket teával). A megfelelő helyet is meg kellett találni, ahol be lehet menni a vízbe…sétáltunk vagy 20 percet ehhez…kicsit húztuk az időt :) 

Hát nem mondom, hogy nem volt először hideg a víz…de miután kijöttünk, kiderült, hogy a levegőhöz képest a víz egész kellemes :) Ezért aztán, hogy meg ne fázzunk, megegyeztünk, hogy hazáig futunk. Elég vicces látvány lehetett, két vizes fürdőruhás/nadrágos ember fut a parkban, ahol a németek melegítőben kocognak/bicikliznek szembe…be is szólt pár német srác, hogy már csak a kerékpározás hiányzik a triatlonhoz…Végül a kollégium melletti napsütötte réten megálltunk kicsit tornázni. Azt hiszem ez volt a legeslegjobb élményem, mióta itt kint vagyok. Reggel mezítláb szaladni a harmatos fűben a réten, fürdeni a vízben, ahol rajtad kívül csak kacsák vannak, tornázni a napon…éreztem, hogy élek, és hogy ez egy jó dolog :) (még nem tudjuk, mi lesz a következő „nagy tett”, de Fricivel megegyeztünk, hogy mindenképpen kitalálunk majd valamit…).

Vasárnap megnéztük Potsdamot, az egyik német fiú tartott nekünk idegenvezetést, akivel a pénteki bulin összehaverkodtunk. Állítása szerint Potsdamban van egy-két magyar villamos…érdekes…

A Berlin-Hannover és Hannover–Berlin utat egyébként kocsival tettük meg, a telekocsis megoldással. Beregisztráltunk a „hivatalos” oldalon, kerestünk egy megfelelő időpontban Hannoverből/Berlinből induló emberkét, Judit felhívta telefonon, hogy mikor legyünk hol, kifizettük a fuvart és kész. Így fele annyiba került az utazás, mint vonattal vagy busszal. (Igaz, visszafelé kicsit halálfélelmem volt, mert a fickó 150-160-nal ment és szakadt az eső, ítéletidő volt…az odaút 3 óra hosszáig tartott, a visszaút csak 2 órás volt…).

Tanulság az elmúlt időszakból: kis zöld banánt nem veszünk, még akkor sem, ha le van árazva!!!

* többek között ezeket a - nagyon hasznos - szavakat tanultuk a potsdami hétvégén…

SSV

Tény, hogy a 4-5 óra gyaloglásnál a 4-5 óra biciklizés sokkal kellemesebb és hatékonyabb. Altje nagyon jó társ, jól alkalmazkodik a váratlan irányváltásokhoz. Pénteken fél 1-kor el is indultunk a Zoo-hoz, aztán valahogy úgy alakult, hogy csak 5-re sikerült odaérni :)

Azért is sokkalta jobb biciklivel közlekedni, mert kevésbé nézik ki az embert…amíg gyalog jártam, érzetem, hogy úgy néznek rám, mint egy idegenre (pedig a térképet a táskában tartottam, biztonságos helyen és nem tátottam látványosan a számat, és nem volt rajtam „I love Hannover” póló). Biciklivel láthatatlan vagyok, beolvadok a hannoveri hétköznapokba, szóval teljesen más.

A bicikliutak egyébként tökéletesek, a legtöbb helyen szerencsére a járdából vannak leválasztva, az úttesten annyira nem szeretek menni, pedig itt aztán mindenki nagyon türelmes (vagy nagy mennyiségű nyugtatót vesz be, mielőtt volánhoz ül). Még a körforgalomban is van biciklis sáv és mindenhol van kis piros-piros-sárga-zöld kerékpáros lámpa is (nem tudom, miért van két piros, lehet, hogy nyomatékosítás céljából). Nem annyira őrültek azért a biciklisek, mint Amszterdamban, de csöngetni szeretnek. Nekem is van egy működő – meg egy nem működő – csengőm, de csak az erdőben mertem kipróbálni, nehogy ráijesszek valakire. Ja igen, az erdő is a városban van. Úgy kerültem oda, hogy találkoztam ezzel a táblával:

Nehéz döntés volt, de kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az a ferde torony. Annyira nem is volt ferde. (Szerintem az indián is azt nézi ferde szemmel, őt is félrevezették). Viszont az út másik oldalán kezdődött egy erdőcske és megnéztem a térképen, hogyha átmegyek rajta, van egy tó arra is. Így nekivágtam és egészen olyan volt, mint egy rendes erdő, kivéve, hogy kiépített bicikliút volt, ami mellett földes út is vezetett, hogy aki bicikli helyett lóval jön, az ott tudjon menni. Komolyan. Az egész nagyon csendes és békés volt, amilyennek egy erdőnek lennie kell. Végig azt vártam, hogy szembe jön velem az úton egy vaddisznó, biciklivel :)

Nagyon klassz kis játszóterek is vannak, ezt kipróbáltam, de csak a kosár részbe mertem felmászni, mert mozgott az egész…pedig nem hinném, hogy az 50 kilómmal nehezebb vagyok, mint egy jóllakott német tízéves…

Az Anna-tó csudaszép, mellette mező van, meg nem messze onnan kis kertek, ami szerintem szintén tipikus német dolog, Berlin külső kerületeiben is találni sok ilyet. Mintha Aprajafalván járna az ember: gyönyörűen gondozott apró kertecskék virággal meg zöldségekkel és takaros kicsi házak, ahol egy ágyon, egy asztalkán és a kerti szerszámokon túl más nem nagyon férhet el… 

Mire halálosan elfáradtam, odaértem az állatkerthez, ahol Malacka-land várt. Na jó, elképzelhető, hogy nem pont én voltam a célcsoport, de miután sikerült a gyerekeket odébb lökdösi, nagyon jót szórakoztam a malackákon :) Eszembe is jutott Tengerészmaca1, aki megszökött és sosem került elő, és Tengerészmaca2, aki szívinfarktust kapott, mikor a kutya kicsit megcsócsálta…

 

Ja és belebotlottam egy hannoveri esküvőbe is…

A szombat délelőtt hűvös és esős idővel várta a bolhapiacozókat. Na, ez tényleg bolhapiac. Rengeteg minden van, kis és nagy kacatok egyaránt, a giccses porcelán állatfiguráktól az ékszereken át a porszívócsövekig. Nagyon sok hanglemez volt, meg képregény, porcelán és üveg tányérok, poharak, plüss és műanyag állatok, sőt, lószerszám is. Elég bizarr volt, hogy az egyik árusnál halomban álltak a régi gázmaszkok és egyenruhákról származó rangjelzések. Volt egy utcanévtábla-árus is, a Brühlstr. 12 euróba kerül. Most csak egy könyvet vettem, de már felírtam néhány dolgot, amit megnézek legközelebb (szék, gyertyatartó, tálca).

Vasárnap a Neues Rathaus-t és az előtte lévő kis tavacskát tekintettem meg, ill. a Maschsee északi részéhez kerekeztem el. Megálltam a tó partjánál és amint lenéztem, váááá, cápááák! Hatalmas halak vannak a tóban. De tényleg. Olyan nagyok, amivel a horgászok fényképezkedni szoktak. Libabőrös lettem, ahogy eszembe jutott, hogy a hét elején még azt terveztem, hogy jó idő esetén elmegyek a strandra…brrrr.

Hazafelé elkapott egy jókora zuhé, de nincs is jobb, mint esőben biciklizni, ha tudod, hogy nem laksz messze :) 

Még egy fontos dolog, amit az elmúlt napokban tanultam: SSV – ez egy megjegyzendő rövidítés, uis a Sommerschlussverkauf-ot, azaz a nyári végkiárusítást takarja. Az pedig már tegnap bebizonyosodott, hogy levertség esetén a SSV-nak igen jótékony hatása van. Vettem is egy-két dolgot, egyebek mellett egy futócipőt…

A kezdet

No igen...miután megírtam a tizedik e-mailt arról, hogy mivel telt az elmúlt három napom, igazat kellett adnom a blogot javaslóknak. Győzött a praktikusság és hogy a lustaság fél egészség.... Egyébként vajon mi a másik fele? A hannoveri németek szerint biztosan a sport. Itt tényleg mindenki mozog valamit, a parkok délután megtelnek bicikliző, futó vagy sétáló emberekkel. És ha már az egészségnél tartunk…ennyi gyógyszertárat én még életemben nem láttam összesen, mint az elmúlt három napban. Mindenütt ott leselkednek, hogy azon kelljen gondolkoznod, fáj-e épp valamid, szükséged van-e valamire onnan.

Nade visszakanyarodva az elejéhez, a lakás csudajó, ezt mindenki meg is tekinthette a képeknél. A hannoveri belvárost mutató térképeken még éppen rajta vagyok, tehát a városon belüli földrajzi helyzetem is remek. Az első délutáni és másnap délelőtti berendezkedés után neki is vágtam, a város tavát, a Maschsee-t célozva meg. Hogy ne stresszeljétek végig a történetet, már az elején elárulom, hogy kisebb kerülővel, de el is jutottam oda, mondjuk addigra már alig éreztem a lábam. Van az a rossz szokásom ugyanis, hogy mikor elindulok, még megnézem a térképet és belövöm az útirányt, de azután mindig az alapján választok utcát, hogy melyik tetszik. Arra megyek, ami szimpatikusabb, érdekesebb. Emiatt aztán végül a tó aljánál lévő kisebb tavacskáknál bukkantam ki. Szerencsére Torun, a 12 éve Németországban élő török – állítása szerint mester, de jelenleg állástalan – fodrász a segítségemre sietett. Hát nem én kértem, azt gondolhatjátok :) A gyanakvásom egyébként alaptalannak bizonyult. Együtt sétáltunk egy darabig, megmutatta, hogy melyik tóban lehet horgászni, hol fürdenek a fürdőruhások és melyik a nudista strand, hol lehet nagy szemű fekete szedret találni. Azt nem mondanám, h kitárgyaltuk Törökország EU-csatlakozásával kapcsolatos nézeteinket, de legalább már nagyjából meg tudja mondani, hogy hol van Magyarország, ismeri azt a szót, hogy fekete szeder és irigykedik, hogy uniós polgárként a magyarok használhatják a jogosítványukat Németországban... :)

Hazafelé követtem a kis folyómat, a Leine-t, találtam egy óvoda udvarán egy érdekes játékot (ebben méhesdit lehet játszani?), és tudomást szereztem róla, hogy szombaton kénytelen leszek szakítani a "hagyományokkal "és nem délutánra tenni a sétát, mert a Leine-parton reggel 6-tól bolhapiac lesz, juhéjj!

Este 8 után egyébként kevésbé csendes a lakás, a közelben lehet valami mulató, mert nagy kiabálás, dajdajozás (= férfiak bizonyos időközönként ordibálnak, nevetnek) van. Majd utánajárok.

Tegnapra hálózsákvásárlás és biciklimustra volt betervezve. A szokásos módon neki is vágtam, útirány belőve, jééé, milyen szép templom, jééé, milyen hangulatos utca, jééé már teljesen másfelé vagyok. Azért a hálózsákos boltot megtaláltam, bementem, köszöntem, odamentem a hálózsákokhoz. Mivel rajtam kívül más kuncsaft (Kundschaft) nem volt a boltban, először 1, majd 3 eladó akart segíteni. Elmondtam, hogy szeretnék egy hálózsákot, nyárit, azaz nem kell h meleg legyen, mert bent akarom használni. Rögtön mondta is, az egyik, h ááá, ha barátokhoz megyek, akkor oda akarom vinni, ugye? Pontosan! Éreztem, h sínen vagyunk. De amit ajánlott, az 68 euró volt…mondtam, hogy ööö, kicsit olcsóbb esetleg, mert csak ritkán használnám…49 euró, de annak nincs fej része… Az ennél olcsóbbak már nagyok, nehezek. A másik eladó megkérdezte, mégis mennyit szánnék rá. Mondtam, hogy 25 eurót. Erre elment a másik irányba és visszatért egy duci csomaggal, amibe egy XL-es méretű, 1,7 kg súlyú, remek 100% poliészter hálózsák volt belenyomkodva. 19,90 euróért! Dömének hívják, kimostam, megszáradt, a kanapén fekszik és TV-t néz.

A biciklivel már kevésbé volt szerencsém (mivel arra is annyit szántam, mint a hálózsákra), olyanok, amikbe hálni jár a lélek, 60 euróért voltak kitámogatva a biciklikereskedés elé. Na sebaj, majd a szombati bolhapiacon… Írtam is este Amely-nek, akitől a lakást bérlem és aki hétfőtől 4 hónapig Pesten lesz Erasmussal, hogy szerinte érdemes-e egy használt biciklit venni, milyen lesz az idő itt ősszel. A várható időjárási viszonyokról azóta sem tudok, viszont ma este a sétáról hazaérve itt várt az elektronikus postaládában egy üzenet Amelytől, az igaziban egy lezárókulcs, a tárolóban pedig Antje, a bicikli :)

Szóval Antje-vel holnap valami távolabbi városrészt is fel tudok fedezni, lehet, hogy az állatkertnél lévő parkhoz kerekezem el.

Ma egyébként a belbelbelvárosban jártam, megnéztem a mumusomat, a Minisztériumot. Körülötte nagyon szép régi épületek vannak. És találtam szép ucccácskát is.

Fura, mert nagyon szép épületek, terek közelébe nagyon rusnya "szobrokat" tudnak ezek a hannoveriek tenni. Sok valami fémes tákolmány, ez a kocka most épp nem is csúnya, csak méééér teszik a régi városházával szembeee?

Még valami, ami már az elején feltűnt a hannoveri németekkel kapcsolatban: jó szagúak :) Az illatok nekem különösen fontosak és itt majd’ mindenkinek nagyon jó illata van. Különböző, nem pacsuli, nem bántó, tehát többnyire nem olyan, mintha magára öntötte volna a fél üveg parfümöt. Időnként éppen csak frissen mosott ruha öblítős illata. Ez tetszik.