Nacktschnecke és Raupenfahrzeug*

Elmaradásban vagyok a blogírással, tudom, tudom… A rendszeresség sosem volt az erősségem, tehát tessék örülni neki, amikor írok, és elnézni nekem, amikor nem :) 

A Mindenügyi Minisztériumban eltöltött napjaimat illetően nem sok mindenről tudok/akarok beszámolni. Mindenki nagyon kedves és türelmes, feladatot csak hébe-hóba kapok, ennek valószínűleg az az oka, hogy még várnak, hátha egyik napról a másikra megtanulok németül :) Viszont a portásokkal és a fénymásoló meg az aktahurcibáló emberkével már nagy barátságban vagyok. Utóbbival különösen jól megértjük egymást, ennek oka valószínűleg az, hogy ő az egyik fülére süket, a másikra nagyot hall és mindennek a tetejébe még török is… Már meg is hívott a 2 hónapos kisfia grillpartyjára, ahol a családtagok (spanyol feleség, spanyol szülőkkel, török testvér görög feleséggel és még sok-sok nagyothalló török) lesz jelen…alig várom. Azt mondta, elég, ha kis ajándékot viszek…Ötletek? :)

A részleg, ahol vagyok, egy eu-s továbbképzést szervezett a minisztériumi dolgozóknak, ez zajlik épp a héten. Pénteken a másik magyar ösztöndíjas lánnyal (a továbbiakban: Judit) egy órás kiselőadást kell tartanunk Magyarországról, ill. arról, hogy mi változott itt az uniós csatlakozás óta. Alig várom. Tessék szorítani!

A berlini kiruccanás (szeptember 8-11.) egyébként jól sikerült, igaz, az idő jelentős részét Potsdamban töltöttük, mivel a „többiek”, azok az ösztöndíjas pajtások, akikkel jóban vagyok, ott laknak hárman egy gyönyörű parkban lévő kollégiumban, kastély is van meg minden…

A berlini hivatalos ösztöndíjas találkozó keretében csütörtökön meghallgattunk egy előadást arról, hogyan működnek, milyen feladatokat látnak el az egyes szövetségi tartományok képviseletei Berlinben, készítettek rólunk egy csoportképet, majd megebédeltünk a Pénzügyminisztériumban. Délután szabad program volt, úh uccu neki, megmutattam a többieknek néhány dolgot a városból, ami tavaly óta csak annyiban változott, hogy épp máshol vannak nagy építkezések, túrások…(még a kéregető cigány néni is ugyanazzal a papírfecnivel járkál a Bazilika előtt…) Pénteken csak délután mentünk be Berlinbe, a török piacon vásároltunk és elmentünk a CDU választási kampánygyűlésére (Berlinben múlt héten volt tartományi választás), hogy jól megnézzük magunknak Frau Merkelt.

Este buli volt Potsdamban egy másik kollégiumnál, ahol több magyar ösztöndíjas lakik. A partyt a kollégiumban lakó németek szervezték, mi csak este 10-kor érkeztünk (a grillezés 6-kor kezdődött), de azért sikerült behoznunk a lemaradást… másnap délre értünk csak „haza”…erről most inkább csak ennyit :) Szombaton este - a tervezett berlini éjszakai élet felfedezése helyett - a babelsbergi parkban sétáltunk, és kitaláltuk (na jó, igazából én voltam az értelmi szerző, de Fricit nem kellett sokáig győzködni), hogy másnap reggel meg kellene fürdeni a tóban. Itt láthatjátok a wikipédiáról kölcsönzött képen, hogy egy csomó víz van Potsdamban…

Mindehhez persze tudni kell, hogy itt az időjárás nem egészen olyan, mint amilyen Magyarországon volt az elmúlt hetekben :) Sokat esik, meg fúj, de ha épp napos az idő, akkor sincs hőség….általában 15-20 fok, kimondottan esőkabátos-széldzsekis idő. A próbatétel reggel 7-re volt betervezve, de már 8 óra volt, mire nekiindultunk (Ági és Judit kabátban, mi Fricivel mezítláb a réten, Zsófi meg otthon várt minket teával). A megfelelő helyet is meg kellett találni, ahol be lehet menni a vízbe…sétáltunk vagy 20 percet ehhez…kicsit húztuk az időt :) 

Hát nem mondom, hogy nem volt először hideg a víz…de miután kijöttünk, kiderült, hogy a levegőhöz képest a víz egész kellemes :) Ezért aztán, hogy meg ne fázzunk, megegyeztünk, hogy hazáig futunk. Elég vicces látvány lehetett, két vizes fürdőruhás/nadrágos ember fut a parkban, ahol a németek melegítőben kocognak/bicikliznek szembe…be is szólt pár német srác, hogy már csak a kerékpározás hiányzik a triatlonhoz…Végül a kollégium melletti napsütötte réten megálltunk kicsit tornázni. Azt hiszem ez volt a legeslegjobb élményem, mióta itt kint vagyok. Reggel mezítláb szaladni a harmatos fűben a réten, fürdeni a vízben, ahol rajtad kívül csak kacsák vannak, tornázni a napon…éreztem, hogy élek, és hogy ez egy jó dolog :) (még nem tudjuk, mi lesz a következő „nagy tett”, de Fricivel megegyeztünk, hogy mindenképpen kitalálunk majd valamit…).

Vasárnap megnéztük Potsdamot, az egyik német fiú tartott nekünk idegenvezetést, akivel a pénteki bulin összehaverkodtunk. Állítása szerint Potsdamban van egy-két magyar villamos…érdekes…

A Berlin-Hannover és Hannover–Berlin utat egyébként kocsival tettük meg, a telekocsis megoldással. Beregisztráltunk a „hivatalos” oldalon, kerestünk egy megfelelő időpontban Hannoverből/Berlinből induló emberkét, Judit felhívta telefonon, hogy mikor legyünk hol, kifizettük a fuvart és kész. Így fele annyiba került az utazás, mint vonattal vagy busszal. (Igaz, visszafelé kicsit halálfélelmem volt, mert a fickó 150-160-nal ment és szakadt az eső, ítéletidő volt…az odaút 3 óra hosszáig tartott, a visszaút csak 2 órás volt…).

Tanulság az elmúlt időszakból: kis zöld banánt nem veszünk, még akkor sem, ha le van árazva!!!

* többek között ezeket a - nagyon hasznos - szavakat tanultuk a potsdami hétvégén…